Mindenki szereti az egyedi tárgyakat. Sokkal jobb egy olyan valamivel dolgozni, amihez valami személyes pozitív érzelem társul.
...és most képzelj el egy találkozót, ami arról szól, hogy az emberekkel megismertessék a gyapjút és annak felhasználhatóságát, megszerettessék velük ezt a természeetes anyagot és ahol többek között fonás bemutató is zajlik. És képzeld el, hogy erre a találkozóra én is elmegyek, és a bemutatóhoz - na meg hogy az érdeklődők ki tudják próbálni, milyen is az - készítek néhány orsót is. Főleg, mert aki a bemutatót tartja, ő is ezeket szereti.
A sok kíváncsiskodó közül többen ki is próbálják a gyapjúfonást. Több-kevesebb sikerrel. És mivel minden orsó különbözik egymástól, esetleg több orsóval is. Van amelyikkel nem boldogulnak, van amelyikkel egész jól.
...és megtalálják azt, ami abszolút kézreáll nekik. Meghozza a kedvüket, és ott, a találkozón hosszú félórákat töltenek el az orsót pörgetve. Megszeretik a kézifonást. (A rokka elsőre kicsit drága... az talán majd később jön.) És meg is szeretnék tartani az első orsójukat.
Ebben az esetben mi a helyes?
1. A feldobódott illető megveheti az orsót
2. Felajánlok neki egy teljesen másfajta, gyári, sorozatban gyártott másikat.
Szerinted?
...mindez tisztán elméleti síkon*...
* Az itt leírt dolgok a képzelet művei. Aki bármilyen hasonlóságot fedez fel megtörtént eseményekkel, az vessen magára. Úgy kell neki! :P
(y)
VálaszTörlésLike! :-D
VálaszTörlés