2013. május 22., szerda

...ez most rólam, na...

Szerintem olcsón gyártom a dolgaimat (a minőségtől tekintsünk el egy kicsit ;) )
...komolyan, most nézd meg például ezt...
Hát persze, a pénz nem nagyon érdekel, nem ebből élek, nekem tulajdonképpen csak szórakozás. Na meg kihívás: meg tudom-e valósítani...
 Egy ilyen elkészítése - a ragasztó száradását nem számolva - olyan negyed óra, de én lassú vagyok, még csak tanulom az esztergálást.
És ronda a lakkozása is. Egy szép fát szerintem nem lenne szabad ilyen vastagon belakkozni, főleg ha ilyen apró tárgy, mert eltűnik a fa textúrája. Ha csak vékonyan be van olajozva akkor elmélyülnek a színek és kiemelkednek a természetes mintázatok. És az illata is jobb.
És ha minden itt maradna amit csinálok, egy idő - nem túl hosszú - után nem férnék el.
...szóval...
Egy dolog tart vissza és késleltet: nagyon gyakran végtelenül lusta vagyok. Vagyis inkább ritka az, hogy munkakedvem van.
Ahogy valami munkává változik, elveszítem az érdeklődésemet. Oda a kihívás - nem vagyok mennyiség-orientált - és úgy már csak tessék-lássék csinálom a dolgokat.
Szóval... sorozatgyártás esetén tessék várni. Jó sokat.

3 megjegyzés:

  1. Nekem is a lakkozás vastagsága tűnt fel. Annyira, hogy nem is tudom felidézni milyen alakja volt a sáltűnek.

    VálaszTörlés
  2. a (z alacsony) fizetség öli meg a munkakedvet
    ha segitesz valakinek ingyen, szivesen csinalod. ha penzt ad erte, elmegy a kedved tole

    VálaszTörlés
  3. Neeem... a pénzről szóló rész nem volt panaszkodás. :)
    A tömeggyártás, na az veszi el a kedvem. Meg ha valamit KELL csinálni!

    VálaszTörlés